A fém hőkezelése olyan eljárás, amelynek során a fém munkadarabot egy adott közegben megfelelő hőmérsékletre hevítik, meghatározott ideig ezen a hőmérsékleten tartják, majd különböző sebességgel lehűtik, hogy a fémanyag felületének vagy belső szerkezetének megváltoztatásával szabályozzák tulajdonságait.
alapelv
A fémek hőkezelése a mechanikai gyártás egyik fontos folyamata. Más feldolgozási technikákkal összehasonlítva a hőkezelés általában nem változtatja meg a munkadarab alakját és általános kémiai összetételét. Ehelyett átadja vagy javítja a munkadarab teljesítményét azáltal, hogy megváltoztatja a munkadarabon belüli mikrostruktúrát vagy megváltoztatja a kémiai összetételt a munkadarab felületén. Jellemzője a munkadarab belső minőségének javítása, ami általában szabad szemmel nem látható.
Ahhoz, hogy a fém munkadarabok a szükséges mechanikai, fizikai és kémiai tulajdonságokkal rendelkezzenek, az ésszerű anyagválasztás és a különféle alakítási eljárások mellett gyakran elengedhetetlenek a hőkezelési eljárások. Az acél a legszélesebb körben használt anyag a gépiparban, összetett mikroszerkezettel, amely hőkezeléssel szabályozható. Ezért a fém hőkezelésének fő tartalma az acél hőkezelése. Ezenkívül az alumínium, réz, magnézium, titán és ötvözeteik hőkezeléssel megváltoztathatják mechanikai, fizikai és kémiai tulajdonságaikat, hogy különböző teljesítményjellemzőket kapjanak.
A hőkezelő berendezés olyan eszköz, amelyet a munkadarabok izzítására, temperálására, hűtésére, melegítésére és egyéb hőkezelési folyamatokra használnak.
